A Kutya táplálása.

Mit és mennyi ételt kapjon a kutya.

   Sok tenyésztő hiszi és valja, nagy biznisz a száraztáp. Ha lehet a száraztápra öntsünk folyadékot (vizet). Nem okoz feltapadást a gyomorfalra, ha a kutya mohón eszik és nem rágja meg rendesen. A táp helyett alkalmanként adjunk, drága fogtisztító rágcsa helyett húsoscsontot, csirkefarhátat, csirkenyakat. Fagyasztva is kapható elérhető áron.

Az alternatív táplálásról is megoszlanak a vélemények, érdemes utánnanézni.

Tapasztalat az olcsó száraztáptól jellegzets erős "kutya"szaga lessz.

 

   Ne tévesszük össze a kutyát  a konyhamalaccal. Óvatosan a főtt ételmaradékunkal. Nem mindegy hogy mit és mennyit. A főtt pl. csöves csirke /comb/csont, szilánkosan törik veszéjes a belekre és a gyomorra,

Mit egyen a kutyám. A tápok. (Forrás: kutya.hu)

A kutyának a farkasból történő kialakulása során kezdettől fogva fontos tényező volt az, hogy milyen mértékben és formában függött a táplálkozása az embertől, kezdve az ember korabeli tartózkodási helyének környékéről az ételmaradékok, hulladékok eltakarításától, az ember által elejtett vadállatoknak, majd később a háziállatainak földolgozásából eredő maradékok elfogyasztásáig. A háziasítási folyamatnak minden esetben az egyik legfontosabb része, hogy valamilyen formában az ember vagy megosztja a rendelkezésére álló élelmiszert a kutyájával, vagy valamilyen más módon gondoskodik annak táplálékáról, hiszen megtiltja az állatnak, hogy maga szerezze be zsákmányszerzés útján a táplálékát.

   Jelenleg a kutya táplálása a kisgyerek etetéséhez hasonlítható: egyik sem tud valójában dönteni arról, hogy mit egyen, a döntéshozatal csupán a megeszem, vagy nem eszem meg kettősére szűkül. Mind a ketten rá vannak utalva a gondozásukért, táplálásukért felelős emberek döntésére abban a tekintetben, hogy mi és mennyi kerül a tányérba. Ezt kihasználva az elmúlt fél évszázadban mindkét célcsoport részére óriási háttéripar alakult ki, folyamatosan bővülő, áttekinthetetlen és többé-kevésbé ellenőrizhetetlen választékot kínálva a XXI. század fogyasztói társadalmának. A válasz, a döntés arra vonatkozólag, hogy mit egyen a kutyám, egyre összetettebbé válik a mai marketing- és reklámhadjáratok közepette.

   A kutya egyik biológiai létszükségletének kielégítése a táplálás. A tápláléknak egyrészt a kutya ízlelő érzékszerve szempontjából ízletesnek kell lennie, másrészt meg kell felelnie azoknak az egészségügyi és biológiai kívánalmaknak, amelyeket az állat növekedése, fejlődése, életműködése megkövetel. Az alábbiakban nem arra kívánunk választ adni, hogy melyik gyártó terméke, vagy melyik kutyatáp-márka milyen, hanem tájékoztató, ismeretterjesztő formában a gazdikat olyan információkhoz juttatni, amelyeknek birtokában felelősségteljes döntést hozhatnak kutyájuk egészséges etetését, tápanyagellátását illetően.

 

Ami a csomagolásokon olvasható

   A különféle kutyaeledelek gyártóinak a tápok összetételére, tartalmára vonatkozólag a gyártmányok csomagolásán föltüntetett információk az egyetlenek, amelyeknek adataira jogi kötelezettség vonatkozik. Az egyéb helyeken: reklámokban, prospektusokban, interneten és egyéb médiafelületeken megjelenő termékinformációk és adatok valóssága semmilyen módon nem ellenőrizhető, és esetleges valótlanság esetén a vásárlónak nincs jogi eszköze ezek ellen eredményesen eljárni.

   A gyártóknak a csomagolásokon feltüntetett összetételre vonatkozó nyilatkozatait kis részben EU-előírások, nagyobb részben a kereskedelmi forgalomba hozó országoknak az előírásai szabályozzák. Ennek köszönhetően amit az egyik országban kötelező ráírni, azt egy másik országban lehet, hogy nem. Tehát vannak gyártók, amelyeknek a kutyatápja a szigorúbb előírásokkal rendelkező országokban szinte eladhatatlan lenne, mert a csomagoláson föl kellene tüntetniük, hogy milyen káros anyagokat tartalmaz, de egy olyan országban, amely csak a közelmúltban lépett be az Eu-tagállamok sorába, nagy üzletet tudnak a táppal csinálni. Nemritkán ugyanaz a gyár, ugyanazon márkanév alatt, ugyanazon jól hangzó minőségi jelző, (pld. sensitiv) leple alatt első pillanatban ugyanolyannak kinéző csomagolásban forgalmazza a termékét pl. egy ausztriai és egy magyarországi boltban is, de két különbség mégis van:

1. nem ugyanaz a gyártói nyilatkozat olvasható az egyik zsákon, mint a másikon,

2. más összetételű táp van az egyik zsákban, és más összetételű a másikban.

   Ezeknek a vásárlót informáló, a táp összetételére vonatkozó információknak ugyanis nem kötelező a termék teljes laboratóriumi elemzésének az eredményét magában foglalnia. A gyakorlat szerint minden gyártó kiemeli a laboreredmények közül azt a párat, amelyik jónak, elfogadhatónak mondható, ezeket ráírják a csomagolásokra, a csapnivalóan gyengéket és elfogadhatatlanokat pedig elhallgatják.

    A tápokat vásárló gazdiknak valójában csak kevés hányada tájékozott arra vonatkozólag, hogy a csomagolásokon, dobozokon, zsákokon olvasható megnevezések, szakszavak, százalékok, grammok és milligrammok mit is jelentenek tulajdonképpen, s azoknak milyen hatásuk van a kutyájuk fejlődésére, egészségére, életére. Legtöbbször három csoportba besorolt adatokat olvashat a gazdi leginkább erős olvasószemüveg vagy nagyító segítségével a csomagolásokon: összetétel, beltartalom, hatóanyag-tartalom. Nézzük sorjában, hogy ezek mit is jelenthetnek a gazdinak, aki ez esetben a vásárló, és mit jelenthetnek majd hazavitel után a kutyának, amely ebben a szereposztásban a szó szerinti fogyasztó.

 

Összetétel

    Ez a leginkább használatos megnevezése a gyártók nyilatkozatának, amelyre jogszabály kényszeríti őket. Néhány ehhez kapcsolódó dolgot a gazdiknak érdemes tudniuk.
A fölsorolásban szereplő anyagok egy része a technológiai folyamat során mesterségesen hozzáadagolva kerül a végtermékbe. A kiinduló nyersanyagok ugyanis olyan gyenge minőségűek, hogy a kész termék elemzésének laboreredménye elfogadhatatlan lenne.
A gyártók nagy előszeretettel tüntetik föl a különböző alkotóanyagokat egybevonva, csoportosítva. Ez lehetőséget ad számukra, hogy tudassák ugyan a vásárlóval, hogy például mennyi gabona van a termékben, de azon belül pl. a zab és kukorica mennyiségi hányadosát úgy változtathatják, ahogy akarják. Ha pl. olcsón szállít a gyárnak egy cég (más fölhasználásra már alkalmatlan) zabot, akkor abból tesznek bele többet, ha valamelyik távoli kontinensről szerezhető be olcsón (génmaniplált) kukoricaliszt, akkor abból kevernek bele sokat.
Sokszor meggyőzően néz ki a zsákokon, és kisebb értékeket kell kiírni, ha egy összetevőt több részre bontva tüntetnek föl. Pl. nem azt, hogy ennyi gabona vagy annyi kukorica, hanem ennyi kukorica, annyi kukoricaliszt, és valamennyi kukoricagríz, de ennél a példánál maradva, ha a három mennyiséget a gazdi összeadja, lehet, hogy a kukorica arányát tekintve a sertéstápot megszégyenítő lenne a végeredmény.

 

Beltartalom

   Ez az, amiben az EU-előírásokat szívesen követik a gyártók. A jelenlegi játékszabályok ugyanis csupán négy megnevezési csoportot tesznek kötelezővé, a gyártókra bízva a további részletezés lehetőségét. A gyártók pedig örülnek ennek a demokratikus szabadság adta lehetőségnek, és hallgatnak a beltartalom részleteiről. A beltartalmi anyagok fehérje, zsír, hamu, rost mennyiségei százalékos értékben kerülnek megadásra, az élelmiszervizsgálat területén jelenleg már nagyon korszerűtlennek és régimódinak mondható laboratóriumi eljárásnak, a Weender-elemzésnek alapján készült megállapítás alapján.

A gyakori nyers megjelölés azt jelenti, hogy az elemzés során adott százaléknyi anyagot találtak ugyan a tápban, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel egyenlő mennyiségű anyag a tápból valóban földolgozható, megemészthető. Ezért közismert a jelenség a gazdik körében, hogy a kutya viszonylag nagy súlyú és térfogatú tápot eszik, ennek ellenére táplálkozásból eredő hiányosságok jelei mutatkoznak nála, miközben a hátul kijövő széklet mennyisége és térfogata alig marad el az elöl táplálék formájában bemenőtől.

Hogy valójában milyen beltartalom-értékek lennének egy-egy állat fiatal kori fejlődése és mindenkori egészséges élete szempontjából, azt azért nehéz általánosítva meghatározni, mert a kutyaméretétől, fajtájától, korától és egészségi állapotától függően más és más lehet az ideális mennyiség. Ezért csupán irányadó lehet, hogy egy normális aktivitású, közepes méretű, kifejlett kutya esetében a táplálék beltartalom-értékei a mellékelt táblázatban olvasható százalékos mennyiségben lennének megfelelőek.

   Amennyiben a nyersfehérje és a nyerszsír menniysége magasabb a lenti értékeknél, a kutya vagy rohamosan hízni kezd, vagy valamilyen viselkedési formában kimutatja a több mozgásra, aktivitásra való igényét. A kutyás sportot űző vagy magas fizikai, testi igénybevételnek kitett munkakutyáknak természetesen magasabb a fehérje- (protein-) felhasználási igénye, tehát többet is kell a tápláléknak tartalmaznia.

   Ha a táplálék nyershamu-tartalma alacsonyabb a lenti értéknek, akkor fönnáll a veszélye annak, hogy a kutyaszervezetének ásványi anyagokkal történő ellátása nem megfelelő. A túl magas nyershamu-tartalom vagy az ásványi anyagok káros mértékű túladagolásához vezethet, vagy a gyomorsav káros csökkenéséhez. Mind a kettőnek hátrányos következménye, hogy az állat emésztőrendszeri zavarait okozhatja.

   A kutyatáp túl alacsony nyersrost-tartalma káros hatással lehet a bélműködésre, és sok esetben székrekedést okozhat. A túl magas nyersrost-mennyiség hatására viszont a táplálék túl gyorsan halad az állat emésztőrendszerében, ennek következtében a szervezet nem tudja megfelelően kiválasztani a működéséhez szükséges tápanyagokat.

 

A megnevezés	A valóságos tartalom	A kutya szükséglete
nyersfehérje	minden fehérjeféleség és nitrogéntartalmú anyag, valamint a vitaminok	18 - 24 %
nyerszsír	zsiradékok, növényi és ásványi olajok, faggyú, viasz	8 - 13 %
nyershamu	a táp 550 °C-on történő elégetése után maradó anyagok	4 - 7 %
nyersrost	a kutya szervezete által nem megemészthető anyagok	2 - 4 %